Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet
Üdvözöljük honlapunkon!
Tartalomjegyzék Ajánlás ……………………………………………………………..………….……. 587 Szentháromság után 16. vasárnap (Teremtésünnep) – 2022. október 2. 5Mózes 8,7–18 – Felkészülés valami újra … ………………………………..…….. 589 Dr. Szabó B. András Szentháromság után 17. vasárnap – 2022. október 9. Ézsaiás 49,1–6 – A szigetek meghódítása: Tovább …
Tartalomjegyzék Ajánlás ……………………………………………………………..………….……. 421 Szentháromság után 3. vasárnap – 2021. július 3. Ezékiel 18,1–4.21–24.31–32 – Isten nemet mond ……………………………….….. 423 Dr. Németh Áron Szentháromság után 4. vasárnap – 2021. július 10. János 8,3–11 – „Hát te mit mondasz?” …………………………..…………….……. 435 Tovább …
Tartalomjegyzék Ajánlás ………………………………………………………………………………. 177 Judika (Böjt 5. vasárnapja) – 2022. április 3. Márk 10,35–45 – Választás vagy isteni kijelölés? ………………………………….. 179 Nagy Gábor Virágvasárnap (Böjt 6. vasárnapja) – 2022. április 10. János 17,1–8 – A látóhatár peremén ……………………………………………….. 190 Dr. Tovább …
Megjelent az Igazság és Élet 2022/1 száma, amely január–február-március hónapokra (Újévtől Böjt 4. vasárnapjáig) tartalmaz igetanulmányokat és prédikációvázlatokat a vasárnapi és ünnepi igehirdetésekhez, továbbá segítséget nyújt a kazuális szolgálatokhoz, böjti ifjúsági órához. A kitekintés rovatban ezúttal Kovács Krisztián „Több mint Tovább …
Megjelent az Igazság és Élet 2021/4 száma, amely október-november-december hónapokra (a Szentháromság utáni 18. vasárnaptól Óévig) tartalmaz igetanulmányokat és prédikációvázlatokat a vasárnapi és ünnepi igehirdetésekhez, továbbá segítséget nyújt a kazuális szolgálatokhoz, reformáció emlékünnepi gyermek-istentiszteletekhez, ifjúsági munkához járvány utáni imaséta formájában. Tovább …
Ajánlás
A nyári hónapok vasárnapjaira, Szentháromság ünnepe után 5. vasárnaptól a 17. vasárnapig tartó időszakban kíséri az úrnapi istentiszteletekre való készülés műhelymunkáját az Igazság és Élet ez aktuális száma. Ez időszak kimenetelét nehéz megjósolni: reménység szerint a fellélegzés ideje és a jelenléti istentiszteletek időszaka tartósabbnak bizonyul, mint az elmúlt hónapokban. De bárhogyan is történjen: találkozzon a gyülekezet a liturgikus templomtérben vagy újból az ún. online térbe szorulva, az Evangélium időszerű üzenetének hirdetése nem veszíthet érvényéből. A kommunikáció formái és csatornái változhatnak ugyan, de az Ige megértésére való törekvés igénye, az Írás üzenetének mindennapi élethelyzetünkkel való összekapcsolásának igyekezete, a személyes érintettség megélésének óhajtása változatlan marad –, mint ahogy a Szentlélek megvilágosító munkájáért való könyörgés sem szűnhet meg.
Egyébként az egyházi évnek ez az időszaka sem annyira mozgalmas. De talán éppen ezért alkalmas arra, hogy megálljunk, lecsendesedjünk és feltegyük magunknak a kérdést: miért prédikálunk? És mit prédikálunk? Vajon a mi igehirdetésünk mennyiben lehet eszköze és csatornája annak, hogy Krisztus önmagát közölje velünk az ő ígérete szerint? Igen, az igehirdetésünkre való készülés kiinduló kérdése eminensen dogmatikus-kérdés: mit jelent számunkra az, hogy az igehirdetésben a jelen levő Krisztussal számolunk? Nem ideák, vallásos eszmék, ilyen-olyan istenképzetek által meghatározott Krisztus-képpel van és lehet találkozásunk, hanem a valóságosan jelen levő Krisztussal a Szentháromság Isten erőterében… Jó újból tudatosítani, hogy Jézus reális jelenlétének nem állhat útjába sem az igehirdető rezignáltsága (az igehallgatók számának folyamatos csökkenése vagy a hit gyümölcseinek látszólagos elmaradása miatt), sem a gyülekezet tagjainak félelme vagy csalódottsága (az egyház szolgáinak vélt vagy valós alkalmatlansága miatt), sem a közéleti viszonyok kiábrándító valósága. De legfőképpen arra van szükség, hogy maga az igehirdető, illetve gyülekezeti szolgálatokra készülő lelkipásztor legyen nyitott: először ő maga nyíljon meg a minket kereső Krisztus jelenvalósága és a Lélek megvilágosító munkája előtt, hogy megértve a kijelentést megtegye azt, ami emberi oldalról kompetens módon megtehető: bevezetni az igehallgatókat az Ige megértésének belső összefüggéseibe…
Ebben a műhelymunkában és reménységünk szerint a Lélek által kísért folyamatban nyújtsanak segítséget e füzet igetanulmányai, a kazuális szolgálatokat inspiráló vázlatok, a nyári gyermektáborokra való munkaanyag, valamint a kitekintés rovat és könyvajánló teológiai reflexiói. Illesse köszönet e lapszám szerzőit, és legyen áldás a megrendelők, a felhasználók elmélyült készülésén.
Debrecen, 2021 júniusában
A szerkesztők
Ajánlás
„Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,9b). A szabadságától megfosztott apostol meggyőződéssel írja, hogy Isten beszédét emberi erő nem korlátozhatja. Az ószövetségi választott nép életében nem csak a fogság, hanem az Isten által szerzett csodálatos szabadulás is mély nyomot hagyott. A keresztyén egyház történetében is találunk bőven példát olyan időszakokra, amikor Isten igéjét emberi rendeletekkel próbálták bilincsbe verni. A mai nemzedék előtt sem ismeretlen ez a jelenség. Isten igéje azonban ellenállhatatlan erővel volt, van és lesz jelen a világban, akárcsak a földet termékennyé tevő eső és hó. Ez nem az istentisztelet-látogatásra vonatkozó statisztikákból olvasható ki, hanem Isten ígéretéből érthető meg. A tőle érkező ige bezárt templomok ellenére sem tér vissza hozzá üresen; megcselekszi, amit Ő akar. Templom nélküli idők lehetnek, de Isten nélküli idő nincs. Az idén ezt mi is megtapasztalhattuk. Azt is meg kellett tanulnunk, amit már-már elfelejtettünk, hogy szabadságunknak korlátai vannak, és kiderült, hogy egyéni és egyházi fogsághelyzetünkben olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyekre nincsenek megfelelő emberi válaszaink. Aki azonban a szükség idején is Istenhez fordult, az ő igéjéből eligazítást, vigasztalást, bátorítást nyert.
Az egyházi év végén és az új kezdetén vagyunk, adventben élő jövevények és vándorok, akik Isten ígéreteiben bízva a remélt dolgok valóságtudatával a jövendőt keressük. Az Igazság és Élet jelen számában is ennek a hittel való keresésnek a gyümölcseit találjuk meg. Az Ige-tanulmányok az epifánia és a böjt időszakában a mi Megváltónkra irányítják a figyelmünket, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Az ő közöttünk való megjelenése, szolgálata, szenvedése és kereszthalála Isten szeretetének a jele; a hetente megünnepelt feltámadása pedig a halálon is diadalmaskodó élet reménységével ajándékoz meg.
Még nem vagyunk ennek a nehezen értelmezhető időszaknak a végén, ezért sem egyéni, sem közösségi életünk tekintetében nem vonhatunk mérleget, amint azt esztendőforduláskor szoktuk. Nem újat kezdünk, hanem a nehezen megszokottat folytatjuk. Ezt azonban Isten igéjére figyelve tesszük, bízva abban, hogy ami számunkra igazán szükséges azt ezután is ki fogja jelenteni nekünk, mivel „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán 2,22).
Azzal a reménységgel bocsátjuk útjára az Igazság és Élet jelen számát, hogy Isten igéje a jövőben is tanácsol, vigasztal, megerősít igehirdetőt és hallgatót egyaránt.
Isten áldása legyen a szerzők életén, akik ebben a számban közzétették az igéből általuk megértett igazságot, és azokon, akik egy-egy Úrnapján reménységgel hirdetik, vagy nyitott szívvel hallgatják az igehirdetést.
Debrecen, 2020 Adventjében
A Szerkesztők
Ajánlás
A járványhelyzet sokféle közegyházi tapasztalata között az egyik talán abban foglalható össze, hogy a lelkészi szolgálat nem rutinmunka. A pandémiás vészhelyzet már mögöttünk lévő időszaka kimozdította a lelkészeket és vallástanárokat a komfortzónájukból, megszokott gyakorlatok és formák váltak lehetetlenné, mindez pedig szertefoszlatta a rutinosság hamis illúzióját. Jó ezzel szembesülni, mivel a kérügmát sohasem a rutin hozza felszínre. Szükséges és lehetséges jártasságot szerezni a szolgálat különböző területein, de az üzenetért mindig meg kell küzdeni, ilyen tekintetben sohasem válhatunk rutinossá. Akkor sem, ha a gyakori és rendszeres „igehirdetés-gyártás” észrevétlenül is felébreszti azt a titkos igényt, hogy játszi könnyedséggel produkáljunk halott betűkből élő igét.
E szám szerzői sem rutinból dolgoztak: szakmai felkészültség és a Lélek ajándékáért mondott imádságok együttes eredményeként születtek meg az igetanulmányok. A stafétát átvevő vallástanárok és lelkészek sem rutinból, hanem saját szakmaiságukkal, gyülekezetismeretükkel, az aktuális helyzet értékelésével és kitartó „térdmunkával” alakítják tovább és juttatják célba az igei üzenetet.
A naptári év végét és az egyházi év fordulóját is beárnyékolja még a járvány, és valamilyen formában rányomja bélyegét a mindennapi életre, a vasárnapi igehirdetésekre, az adventünkre és karácsonyunkra. Rutintalanná tesz bennünket. Ez a rutintalanság azonban új felismerésekhez, régi igazságok újracsomagolásához, örök értékek jobb megbecsüléséhez, kreatív energiák felszabadításához, önmagunk megüresítéséhez és Istenre való még fokozottabb ráhagyatkozáshoz segíthet bennünket. Ezektől pedig – ha az Úr megáldja igyekezetünket – egyházunk és gyülekezeteink épülése remélhető.
Amikor ki vagyunk téve a valótlan rémhíreknek és a rémisztő valóság híreinek, akkor még elemibb szükség van a jó hírre, az evangéliumra. Ennek megragadásához kíván segítséget nyújtani az Igazság és Élet 2020. évi utolsó füzete.
A könyvajánlóban két aktuális téma kap hangot. A távistentisztelet-vitába enged bepillantást a Sárospataki Füzetek 2020/1 száma, melyet Nagy Károly Zsolt ajánl, Fazakas Sándor pedig egy Kolozsváron kiadott debreceni doktori disszertáció könyvváltozatát mutatja be, amely a lelkipásztori identitás és hivatásértelmezés problematikáját boncolgatja. A kitekintő egyrészt az érzelemkutatás területére kalauzolja el az olvasót, másrészt a halottak napja alkalmához nyújt adalékot.
Végezetül köszönetet mondunk e mostani folyóiratszám minden szerzőjének, áldást kérünk az olvasóra és az igehallgató gyülekezetekre.
Debrecen, 2020 szeptemberében
A Szerkesztők
Ajánlás
Az Igazság és Élet ez aktuális számának előkészítésére, és az egyes igetanulmányok megírására olyan időszakban került sor, amelyet beárnyékolt a koronavírus világméretű kiterjedése, valamint a fertőzések féken tartása érdekében foganatosított rendkívüli helyzet, amely nem hagyta érintetlenül e lap szerzőinek és olvasóinak élethelyzetét és megszokott munkarendjét sem. Ez a körülmény egyszerre régi és új helyzet, új „kázus” elé állította nemcsak a textusfeldolgozások szerzőit, de legfőképpen használóit: régi, mert az Ige üzenetét rendkívüli helyzetben is hirdetni kell, hiszen tartozunk az evangéliummal a világnak; új a helyzet, mert ugyanannak az üzenetnek a kommunikálására talán az eddigitől eltérő csatornákat és eszközöket kell igénybe venni. Úgy is mondhatjuk: az új helyzetben meg kell találni az igei üzenet továbbítására leginkább adekvát formát, műfajt, eszközt, anélkül, hogy feladnánk vagy felborítanánk egyházunk liturgikus-istentiszteleti életének rendjét.
Bízunk abban, hogy mire a füzet kijön a nyomdából és eljut az előfizetőkhöz, gyülekezeteink istentiszteleti élete remélhetőleg már visszatérhet a régi kerékvágásba – bár azután soha sem tudhatjuk, nem kell-e hasonló helyzetekkel számolnunk. Éppen ezért az igehirdetésekre, kazuális alkalmakra és egyéb szolgálatokra való készülés során érdemes arra is figyelni, hogy a rendkívüli helyzet milyen változásokat hozott az egyes családok életében: vannak, akik minőségi időként élhették meg szeretteikkel a bezártságot, mások esetében ez együtt járt a szociális, anyagi és lelki elbizonytalanodással, konfliktusokkal, meghasonlással. Vagyis, az igei üzenet megfogalmazására és az itt közölt segédanyagok alkalmazása terén még fokozottabban kell majd építeni a lelkipásztori szolgálat további tapasztalataira: a lelkigondozás, személyes beszélgetések, a gyülekezet tagjaival való kapcsolattartás hozadékára – tudva azt, hogy minden szituáció más és más. Ebben a helyzetben talán még inkább felértékelődik az a szolid, de megbízható, mély teológiai előkészítés, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az egyes élethelyzetekben valóban Isten igéje szólaljon meg az igehallgatók számára – nem fejük felett, mintegy nem-tudomást véve helyzetükről, de nem is csak az eseményektől (szituációtól) való rezignált függésben. Ez utóbbi kettős kísértés elkerüléséhez kíván segítséget és jó szolgálatokhoz való megalapozást nyújtani ez a füzet.
A Pünkösdöt követő vasárnapok tematikája az egyházi év rendjében éppen a Szentháromság Isten munkájára irányítják rá figyelmünket, amiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hatása esemény-nélküli lenne. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a Pünkösd, vagyis a Lélek kitöltése utáni korszak az első keresztyén gyülekezetek kialakulásának, vajúdásának, a kísértések közötti formálódásának időszaka. Az Igazság és Élet e száma nyújtson hát segítséget a lelkipásztoroknak abban, hogy igehirdetésük nyomán – Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapjától kezdődően – a Szentlélek munkája valóban „eseménnyé” minősítsen minden egyes alkalmat ott, ahol az Igét hirdetik és hallgatják: az Isten és az ember találkozásának semmi mással nem helyettesíthető alkalmává. S ha mégis az ünnepi készülődések stressz-helyzetétől megkímél minket ez az időszak, adjon e füzet kitekintés rovata, valamint a könyvismertető segítséget a teológiai véleményformálódásunk és erkölcsi ítéletalkotásunk terén, hogy egyházi közéletünket és a társadalmat foglalkoztató kérdésekben tudjunk kompetens módon szólni. Illesse köszönet e szám szerzőit és legyen áldás az olvasó szolgálatokra való felkészülésén.
Debrecen, 2020. június
A Szerkesztők
Ajánlás
Ahogyan minden számnál, most is arra ügyeltünk a szerkesztőségben, hogy a kidolgozandó textusok megfelelő szerzőkre találjanak. Valahol a kötet hátterében bizonyos „párosítás” történik, amely egyrészt a felkínált szerző-lehetőségekből indul ki, másrészt pedig körültekintés sugallta figyelem segítségével végül a textusok és a szerzők szerencsésen egymásra találtak. A figyelmes olvasó észre is veszi, hogy író munkatársaink között most is nagy hozzáértéssel és kitűnő képességgel rendelkező gyülekezeti lelkipásztorok voltak, valamint tanáremberek. Minden szerzőnek hálásak vagyunk, hogy jó kedvvel dolgozott és segített ennek a számnak az anyagát nemcsak hasznossá, hanem bizonyos szempontból, élvezhetővé és ékessé is tenni. Hiszen olykor nem is tudatosítjuk, hogy ez a teológiai munka bizonyos értelemben „teológiai lelkünk” tükre, amely befelé és kifelé egyformán jól látszik, és mutatja teológiai gondolkodásunkat, igényeinket, műveltségünket, mélységeinket, és teológiai orientációnk jellegét, kitekintését is.
Ugyanakkor ez a füzet is mutatja kedvünket, hogy örülünk a szerzőknek, akik készséggel kapcsolódnak be a közös teológiai alkotásba: ez pedig nem csak a homiletikumra vonatkozik, hanem azokra a teológiai témákra is, amelyek textusaink mögött rejtőznek, és amelyeket, mint finom hangszer húrjait, egyes esetekben szerzőink meg is pengetik. És ennek csak örülni lehet, mert itt is tetten lehet érni, mi folyik „teológiai vérkeringésünkben“, és hogy vagyunk olyan helyzetben, hogy a felhozott textusokat szélesebb kontextusban tudjuk látni/láttatni és megfelelően kidomborítani, megszólaltatni – ahogy ezt az itt adódó keret engedheti.
A témák és textusok most is világos képlet szerint haladnak, ahogy az előre meg volt határozva. Hiszen tudva levő, hogy ebben az évben is az óegyházi perikóparendszert követjük. Amikor – olvasóink és szerzőink nagy többségének óhaja alapján – erre a perikópa rendszerű feldolgozásra álltunk át, még jobban tudatosítjuk – amit gyülekezeteinkben talán nem nagyon vesznek észre –, hogy ebben a mostani rendszerünkben széles protestáns együttműködésben veszünk részt, mivel ebben a rendszerben tervezik és készítik igehirdetéseiket más protestáns testvéregyházak is. Ez egyrészt gazdagodást jelent, a másik oldalon meg szépen kifejezi, hogy milyen jó és milyen gyönyörűség, ha az atyafiak egyetértésben élnek, egyetértésben imádkoznak és közösen hallgatják ugyanazokat az igéket.
Ennek a számnak az anyaga most adva volt, nemcsak – ahogy említettük – a textusok miatt, hanem a II. évközi időszak miatt is. Hiszen ebben a negyedévben (április 1-től június 30-ig) a jelentős ünnepek és vasárnapok egész sora következik: Virágvasárnaptól kezdve Nagypénteken, Húsvéton, Áldozócsütörtökön, Pünkösdön át Szentháromság vasárnapig. Viszont a szokásos kazuáliákon kívül igyekszünk mindig arra is, hogy ha lehet, rendkívüli alkalmak is kapjanak folyóiratunkban anyagot, fedettséget. Így most anyagunkkal az ún. alternatív alkalmak sorozatában orgonaszentelés ünnepélyére készülhetünk, ami egyben jó anyagot szolgáltat más hasonló gyülekezeti vagy egyházmegyei alkalomra is; ilyen lehet pl. zenés áhítat, kórusavatás, ifjúsági zenekar(ok) fellépése, énekkari verseny, stb.
Reméljük, és ez őszinte óhajunk, hogy most is gazdag számot tarthatnak kezükben lelkipásztor testvéreink és mindazok a lelki munkatársak és olvasók, akik hasznosítani akarják az itt megjelent közléseket. Legyen rajta Isten áldása.
Debrecen, 2020. böjtje
A Szerkesztők
Tartalomjegyzék Ajánlás ……………………………………………………………..………….………. 3 Újév – 2020. január 1. János 14,16 – Út az Atyához ……….………………………….…………….…………. 5 Dr. Hanula Gergely Karácsony után 2. vasárnap – 2020. január 5. Ézsaiás 61,13(4.9.)1011 – Az Úr kegyelme esztendejének hírnöke …………….. 12 Dr. Papp Tovább …
Ajánlás Az Igazság és Élet jelen száma az év utolsó hónapjaiban kíséri végig a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek, kazuális szolgálatok, gyermek- és ifjúsági munka előtt álló kollegák szolgálatokra való készülését. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, az éjszaka sötétje egyre hosszabb Tovább …
Ajánlás Az Igazság és Élet jelen számában a nyári vasárnapok igehirdetéseihez találunk eligazító segítséget, továbbgondolásra, elmélyülésre késztető biztatást. Az ünnepek után egyházi és egyéni életünkben egy olyan időszak következik, amely során reménység szerint több idő adatik az elcsendesedésre, a gyülekezeti Tovább …
Ajánlás Az Igazság és Élet olvasói újabb számot vehetnek kezükbe. Olyan igehirdetési anyagot találnak benne, ami természetszerűen az „ünnepes félév” jelentős alkalmaira figyelve nyújt segítséget. Azért „jelentős”, mert nagy ünnepeink időszaka következik: a Húsvét és a Pünkösd. Ez azt is Tovább …
Ajánlás Az igehirdető lelkipásztornak mindig megterhelő időszak az adventi és a karácsonyi ünnepkör. Különösen akkor, amikor a szokásos istentiszteleti alkalmakon túl ilyen-olyan városi, iskolai, nem egyházi, és nem is „vallásos” alkalmon (valójában rendezvényen) kell megszólalnia, és szekuláris közegben hirdetni az Tovább …