Az Istenre hagyatkozás, az elengedés gyakorlata. Lélektani önismereti műhely – LT’22.11.

Leírás

E képzés során főbb tudatfolyamataink – érzések, gondolkozás és az akarat – természetével és kezelésével foglalkozunk. Működésük meg- értése azért nélkülözhetetlen, mert alapvetően ezek révén kapcsolódunk a Teremtőhöz, a világhoz, életünkhöz, vallásos cselekedeteink végzéséhez.
Mindannyian lehettünk már olyan helyzetben, hogy egy érzést, vagy gondolatot tovább gondoltunk, mint szerettünk volna. Ezek elengedésének gyakorlása mellett azokat a lelki és spirituális erőforrásainkat tudatosítjuk, amelyek az Istenre hagyatkozásban is segítségünkre lehetnek.
Az Istenre való ráhagyatkozásnak, más szavakkal az Úrnak szóló felajánlásnak a hátterében az áll, hogy maga az emberi élet, és minden, amije van, az Isten tulajdona, ezért azokkal neki tartozik. Az Ószövetségben olvassuk, hogy javaiból az ember áldozatot köteles felajánlani, általában a javak legjavát (Neh 10,38; Ez 44,29). Az evangéliumban pedig a „Legyen meg a Te akaratod” (Mt 6,10) igéjében ragadható meg ez. De hogyan kell ezt művelni? Hogyan adható fel Istennek mindaz, ami az életünk, ami szenvedésünk, ami nehézségünk, vagy éppen, ami örömünk, hálánk? Hogyan kell, vagy lehet Jézus imájába beleegyeznünk?

Az imádság, vagyis az Istenhez közeledés ezt hivatott tudatosítani emberségünk felől. Ehhez a lélektan – korábban a személyes lélek
működésének ismerete, modern korunkban pedig a lélek és személyiség ismeretének tudománya, a pszichológia – az emberi tudattal kapcsolatos vizsgálatai révén olyan módszereket elevenített meg, amelyek ott rejtőznek a spiritualitásban is, de a ma keresztény embere nehezen tud hozzájuk férni. A műhely e kettőt ötvözi. A spiritualitás oldaláról megvilágítja a „Vesd az Úrra terhedet” (Zsolt 55,23) megvalósítását. A lélek és a személyiség oldaláról pedig a mindennapi életben nehézséget okozó érzések és gondolatok kezelésére ad eszközöket. A képzés témája a spiritualitás felől nézve a ráhagyatkozás, az Istennek való felajánlás, a világi oldalról pedig az elengedés, érzéseink és gondolataink kezelése.
A képzés sajátélmény-tapasztalaton alapul, de nem kell konkrét élethelyzetet, megtörtént eseményt a csoportba hozni, hanem első- sorban azok által kiváltott érzésekkel dolgozunk. Életünkben ugyanis sokszor érzéseink feldolgozása a legnagyobb kihívás. Ezt tesszük tudatosabbá olyan technikákkal, amelyek némi gyakorlással élethelyzeteink kezelésében segítenek, ugyanakkor Istenre való ráhagyatkozásunkat és Istenkapcsolatunkat tovább mélyíthetik.

Ajánlott irodalom:
Máté Gábor: A test lázadása – Ismerd meg a stresszbetegségeket, Budapest, Open Books, 2021.
Hawkins, David R.: Elengedés. Az önátadás útja, Budapest, Filosz, 2014.
Mustó Péter: Megszeretni, ami a tiéd, Budapest, Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, 2014.