2016.3. szám – Ajánlás

Ft

Leírás

Ajánlás

Az ún. „ünnepes félév” gazdag textusanyaga és homiletikai ötlettára után mit ígérhet még a látszólag eseménytelen és „ünneptelen” egyházi félév prédikációs segédanyaga? Népegyházi keresztyénségünk hagyománya, amely a nagy ünnepekre koncentrál a templomba járás tekintetében, nemigen tud mit kezdeni az „egyszerű vasárnapok” látszólag esemény nélküli egyhangúságával. Különben is nyár van – a legnagyobb dolog-idő vagy a szabadságok, üdülések ideje. Nincs „kázus” – ezért kapcsolat sincs a gyülekezettel, Isten Igéjével! Aki a vasárnapi istentiszteleteket nem látogatja, még nem rossz ember, legfeljebb nem aktív keresztyén – de önkéntelenül is azt juttatja kifejezésre, hogy számára az egyházzal vagy az Evangéliummal való találkozás a kiemelt szituációk, ünnepek és az élet fordulópontjainak tartozéka.

De lehet esemény-nélküliségről beszélni ott, ahol Isten szól? Nem az Ige hirdetése minősíti az időt és hozza létre a „kázust”, a „szituációt”? Különben is, a Pünkösdöt követő vasárnapok tematikája éppen a Szentháromság Isten munkájára irányítják rá figyelmünket, amiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hatása esemény-nélküli lenne. Különösen, ha arra gondolunk, hogy a Pünkösd, vagyis a Lélek kitöltése utáni korszak az első keresztyén gyülekezetek kialakulásának, vajúdásának, formálódásának időszaka. Az egyházi év rendjében illő, hogy ebben a periódusban nyomon kövessük az egyes igetanulmányok, s hatásukra reménység szerint megszülető prédikációk segítségével ennek a történetnek tanulságait. Kiadványunk e számában az újszövetségi levelek különböző textusai ebbe a folyamatba avatnak be, s ahol egy gyülekezet az Ige fényében kíván megerősödni a hitben, elmélyülni az ismeretben és eszmélkedni saját rendje és szolgálata felett, ott nem lesz különbség vasárnap és ünnepnap, ünnepes és ünneptelen félév istentiszteleti alkalmai között.

Az Igazság és Élet e száma nyújtson hát segítséget a lelkipásztoroknak abban, hogy igehirdetésük nyomán Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapjától kezdődően a Szentlélek munkája valóban „eseménnyé” minősítsen minden alkalmat, ahol az Ige szól: az Isten és az ember találkozásának semmi mással nem helyettesíthető alkalmává. S ha még az ünnepi készülődések stressz-helyzetétől megkímél is minket ez az időszak, adjon e füzet kitekintés rovata és könyvismertetői lehetőséget a teológiai és etikai elmélyüléshez egyházi közéletünket és a társadalmat foglalkoztató kérdésekben. Illesse köszönet e szám szerzőit, és legyen áldás az olvasó szolgálatokra való felkészülésén.

Debrecen, 2016. június

A Szerkesztők