0 Ft
Leírás
Ajánlás
Az Új év annyiban nem hoz újat, hogy az igehirdetőknek továbbra is azzal a kérdéssel kell megbirkózniuk, hogy az Ige „idegenségét”, a gyakran több ezer éves bibliai textusok és perikópák világát a mai igehallgató ember számára közel hozzák, életszerűségét és realizmusát bizonyítsák, s Isten itt és most érvényes és kinyilvánított akaratáról bizonyságot tegyenek. Ezért az Igazság és Élet aktuális száma továbbra sem kész prédikációkat közöl, hanem a műhelymunkát segíti: a szöveg megértésétől, a teológiai üzenet megtalálásán keresztül a megértés feltételeinek tisztázásáig és az üzenet érthető megfogalmazásáig. Ha úgy tetszik, az egyetemi-akadémiai teológiai kutatás értelme és az egyház életének gyakorlata kerül itt oly módon szembesítésre, hogy ebből a találkozásból áldás fakad: Isten jelenlétének hirdetése és erről való bizonyságtétel a Szentlélek erejének segítségül hívásával. Ez az üzenet és ennek az isteni jelenlétnek jelei lehetnek a vigasztalás, a remény és a bátorság gyújtópontjai egy olyan világban, amely egyre abszurdnak tűnik – de mégis fel kell benne fedezni az értéket, Isten alkotó munkájának keze nyomát. Hogy ez mennyire sikerül, az már az igehirdető elköteleződésén, igényes készülésén és az ige hallgatóinak engedelmes válaszán múlik – nyilván nem kizárva a Lélek inspiráló, bátorító, ítélő vagy felemelő hatását.
Ezt a célt kívánják szolgálni a most közreadott igetanulmányok, abban a bizonyosságban, hogy az egyház egyházként való jelenléte a világban első renden az igehirdetés által nyilvánul meg. Ez az a szolgálati terület, amely annyira sajátos, hogy nem téveszthető össze más szervezetek tevékenységével, közéleti jelenlétével, s amely végső soron magukat az egyházi szervezeteket és szolgálati területeket is egyházinak minősíti – amennyiben a prédikáció valóban a bibliai kijelentés felől fakad, s a hirdetett Ige érvénye, illetve életet-világot formáló ereje valóban érvényre jut.
Ehhez a felismeréshez és célkitűzéshez szervesen kapcsolódik a kitekintés rovatban közölt beszámoló a politikai, illetve etikai igehirdetés aktualitásáról, amely értékvesztett, s már-már a banalitásokig átpolitizált közéletünkben újra tudatosítani kívánja a keresztyén igehirdetés irányát: azt, hogy az élet és a mai társadalom égető kérdései az Evangélium megvilágító fókuszába kerüljenek. Illetve a konfirmációs kutatásról készült másik írásban az evangélium fiatalság felé való megszólaltatásának esélyeiről olvashatunk. A teológia és kultúra kapcsolatát körüljáró tanulmánykötet recenziója pedig még szélesebb dimenzióba helyezi ezt a kérdést, tekintettel arra, hogy az egyház igehirdetése és szolgálata a világban mindig kultúraformáló és kultúra-teremtő erővel bírt, és bír ma is.
E gondolatok jegyében kíván a szerkesztő bizottság „örömteljes műhelymunkát,” valamint ige- és életszerű szolgálatokat minden olvasó számára az Új évben.
Debrecen, 2014. Adventjében
A szerkesztők
