„…. a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
A tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.” (2Péter 1, 5/b-7)
Még mindig a hatása alatt vagyok a Williams Életkészségek stresszkezelő és kommunikációs alaptréning című képzésnek, amelyet Dr. Szászi Andrea RPI katechetikai igazgatóhelyettes, okleveles WÉK facilitátor tartott lelkipásztoroknak 2022. március 28-án és április 27-én.
A képzésen 15-en vettünk részt. Az alkalmak egy izgalmas utazáshoz hasonlítottak. A mindennapok fejtörést okozó stresszhelyzeteinek, szorongást, idegeskedést gerjesztő szituációk asszertív megoldásának elsajátítását gyakoroltuk saját életünkből hozott példákon keresztül. Sokféle technikát, készségfejlesztő módszert sajátíthattunk el a közös munkában. Megtanultuk, hogy az agressziót gerjesztő szituációkat hogyan lehet asszertív magatartással konstruktívan, mindegyik fél számára megnyugtató módon megoldani. Hogyan lehet erőszakmentesen úgy kommunikálni, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát. Megtanultuk, mi az értő figyelem, mely nem tanácsokkal bombázza a másikat, nem kioktat, hanem jelen van, meghallgat és megérti a másik embert. Megtanultuk, hogy ha jól akarunk meghallgatni valakit, akkor nem úgy kell figyelnünk rá, ahogy nekünk jólesik, hanem ahogyan a másik szeretné. Az elfogadó figyelem tudja a másik embert megerősíteni és felemelni a csüggedésből.
A képzés nagyon sokat adott mindannyiunk számára. Mire a közös munka végére értünk mi magunk mentünk át egy olyan szemléletváltozáson, ami segítségünkre lehet abban, hogy más szemszögből is képesek legyünk meglátni, értékelni a dolgokat. Megtanultuk, hogyan lehet más szemével is látni az adott helyzetet, más fejével gondolkodni és a másik ember szívével érezni (empátia). Az empatikus magatartás gyakorlása segített abban, hogy soha ne ítéljünk elhamarkodottan, ne hozzunk nagy döntéseket egy felfokozott, szorongással teli lelki állapotban. Inkább higgadtan, távolabbról szemlélve a megoldandó problémát, egymásra épülő logikus lépésekben az önmagunknak feltett kérdések megválaszolásával találjuk meg a tovább vezető utat (FILÉ módszer). Megismerkedtünk a „Nem”- et mondani tudás „titkával”. Tudatosítottuk magunkban, hogy minden embernek jogában áll nemet mondani, ha arra van szükség. Az önismereti teszt kitöltésével tükröt tarthattunk magunk elé. Szembesülhetettünk azzal, hogy milyen típusú emberek is vagyunk igazából. Voltak, akik meglepődve, örömmel fedeztek fel magunkban olyan jellemzőt, ami eddig nem tudatosult bennük. Nagyon tetszett a „Mit kezdjek a „nehéz testvérrel?” – gyakorlat. Az ehhez tartozó kérdéssor kitöltése közben olyan dolgokat is felfedeztünk a nehéz testvérnek megnevezett személlyel kapcsolatban, amelyek a kezdeti negatív érzéseket reményteli érzésekké formálták át.
A csoportban nyitott és bizalommal teli légkör alakult ki. Azt érezhettük, hogy hasonló nehézségekkel kell megküzdenünk a hétköznapokban, és az együtt gondolkodás, egymás problémáinak megbeszélése testvérekké formált bennünket.
A képzés utolsó feladata a „Bók – kör” játékkal zárult. A pozitív megnyilvánulások készségét gyakoroltuk egymás felé. Nagy élményt nyújtott a másik ember szájából hallani azt, hogy a képzés során milyennek ismert meg bennünket. Pozitív megerősítést kaptunk mindannyian a társainktól. Erre nagy szükség lenne a hétköznapokban is.
A képzés ideje alatt jutott eszembe a 2Péterből idézett ige, hogy ha szolgálatunkat, munkánkat valóban igényesen, Isten dicsőségére és emberek javára akarjuk végezni, akkor a hitünk megélése, gyakorlása mellett folyamatos tanulással képzésekkel kell nekünk magunkat edzésben tartani. Mindenkit biztatni szeretnék arra, hogy vegyen részt ezekben a képzésekben, hiszen feltölteni másokat csak az tud, aki maga is töltekezik. Örülök, hogy részt vehettem ezen a lelkésztovábbképzésen, sok hasznos tudással, élménnyel mehettem haza.
Szerencsi Imréné lelkipásztor