Lelkésztovábbképzés a Tiszántúlon
A fenti címmel szervezett a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Intézete 2022. március 16-18. között továbbképzést Békéscsabán. A lelkésztovábbképzések célja minden időben a praktikus, lelkipásztorokat segítő, főként gyakorlati ismeretek továbbadása. Ezt a célt hatványozottan elérte e néhány nap. Lovas András lelkipásztor, a Dunamelléki Református Egyházkerület missziói referense egy olyan új szemlélettel szerette volna megismertetni a jelenlévő 24 lelkipásztort, melynek ugyan nem teljesen újak a gyökerei, de a posztmodern társadalomra, és a mai kultúrára rálátva már másként kell azokat látnunk, és használnunk.
A szemléletformálás első lépéseként végig gondolhattuk, hogy egyáltalán miért van erre szükségünk, mi a missziói gyülekezet, és hogyan kell azt látni a Biblia történetében. Megismerkedtünk azzal a nyugati kultúrával, amelyben mi is élünk. Erre azért volt szükség, hogy megértsük azt a kontextust, melyben az evangélium hirdetése továbbra is a legfőbb célja a keresztyén egyháznak. Miért szükséges a kontextuális szolgálati modell? Az előadó szépen vezetett egyre beljebb bennünket a felismerés felé. E modell nélkül nem tudjuk igazán, hogy kiknek hirdetjük az evangéliumot, és így azt sokszor érthetetlenül, mások számára megfoghatatlanul tesszük. Értenünk kell a kort, amelyben mi is benne élünk, hogy aztán a missziói találkozás sikeresen megvalósulhasson.
A missziói gyülekezet vezetőiként a lelkipásztoroknak másképp kell tekinteniük saját szolgálataikra. Olyan missziói látásuk kell, hogy legyen, mely vezeti őket a gyülekezet egészének irányításában, illetve áthatja munkájuk minden részletét. Az a feladatuk, hogy a gyülekezeti tagokat felkészítsék a missziói találkozásokra. Kiemelkedően fontos, hogy mind a lelkipásztor, mind a gyülekezet, továbbá a szolgálatra kész tagok hűségesek legyenek, és mindig kitartsanak azon látásuk mellett, melyet Istentől kaptak. Ehhez lelki megújulásra van szükség! Mindig közösségben, vagyis gyülekezetben gondolkozzunk!
Végigtekintettük a megújulás útját is személyes történeteken keresztül. Megállapítottuk, hogy az evangelizációkban is új megoldásokat, stratégiákat kell keresnünk, hiszen a nyugati kultúrából érkező egyén már egyáltalán nem rendelkezik keresztyén alapokkal. Újra vissza kell térni a korai egyház módszereihez azért, hogy elérjük, és sikeresen behívhassuk a gyülekezeteinkbe a ma emberét.
Az evangelizáción túl szükséges a katechézis munkája, amely bevezet a keresztyén közösségbe, annak a legbelső köreibe. Ez az elkötelezett keresztyének közössége. Idáig kell eljuttatni mindenkit, ám ehhez határozott elképzelés, világos látás szükséges, és erre a kijelölt útra kell megtalálni a megfelelő gyülekezeti programokat, alkalmakat. Olyan, mindannyiunkat foglalkoztató érzékeny témák is a felszínre jöttek, mint a sákramentumok vagy a konfirmációi oktatás. Meg kell találnunk a helyes utat, a jó módszereket, a hatékony megoldásokat. Újra és újra meg kellett látnunk, hogy a jó megoldás szétfeszíti a meglévő kereteket.
Végül rátekinthettünk az igehirdetés kontextuális jellegére, s lelkipásztorokként ez volt a legizgalmasabb, és a hozzánk legközelebb álló téma. Az előadó figyelmeztetett, hogy a kontextualizáció csak az egyik módszere a prédikáció megírásának. Nem kerülhetjük ki továbbra sem a tartalmi elemeket, illetve az üzenetet, amely ott rejlik az adott textusban. Ám arra lehet és kell is figyelni, hogy kikhez szólunk, és azt hogyan tesszük.
Összegzésképp megállapítható, hogy előadónk, aki maga is gyakorló lelkipásztor, éli és csinálja is azt, amit mond. Nem receptet adott, hanem szemléletet. Nem direkt válaszokat kaptunk, hanem egy lehetőséget vázolt fel előttünk. Nem könnyű a megszokott keretekből kilépni, és valami új felé mozdulni, de ennek hiányában nem tölthetjük be küldetésünket. Felnyitotta a szemünket arra a felelősségre és reménységre, melyek nélkül nem formálódhatnak a missziói gyülekezetek a 21. században.
Koncz Zsolt (lelkipásztor, Sarkad-Belváros)