Az Igazság és Élet jelen száma az év utolsó hónapjaiban kíséri végig a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek, kazuális szolgálatok, gyermek- és ifjúsági munka előtt álló kollegák szolgálatokra való készülését. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, az éjszaka sötétje egyre hosszabb de jelképes értelemben is. Úgy tűnik, a félelem korszakába értünk és az őrjöngés, a kiszámíthatatlanság lett jellemző a világ színpadán – figyelmeztetnek korunk meghatározó gondolkodói. Sokan állítják: az együttélés kultúrájának hanyatlása köszöntött be, amelyet általános válsághangulat jellemez, legyen szó világpolitikáról, klímahelyzetről, újabb gazdasági válságról és migrációs krízisről. Valóban, eddig stabilnak vélt társadalmak és politikai kultúrák rendülnek meg szemünk előtt. A józan megfigyelés alapján állíthatjuk: korunk betegségeinek és félelmeinek diagnózisa nem túlzás, nem ámítás.
Ez az időszak egyúttal az egyházi év fordulója is: elérkezünk a jelen egyházi év végére, és adventtel beköszönt az új. Ennek az időszaknak teológiai és liturgikus hagyományaiban egyaránt jelen van és szóhoz is kell, hogy jusson az elmúlás és a reménység, a bűn és büntetés következményeitől való félelem, a bűnbánat és megbocsájtás gondolata, az ítélet és az újrakezdés lehetősége, az irgalom és a szeretet hangja. Mindez nagyon életközelivé, reálissá teszi az igehirdetés üzenetét világunkban, egy olyan világban, ahol már nem egyszerűen fundamentalista vallásos körök és pesszimista hívők riogatnak a véggel, hanem mérvadó tudományos elemzések keresik a félelem és tartóssá vált krízishangulat kiváltó okait.
Jelen kiadvány szerzőiként és szerkesztőiként azt kívánjuk a szolgálatokra készülő szolgatársaknak, hogy többek között e füzet munka-anyagának segítségével is keressék az élő reménység megszólaltatásának lehetőségét, s ha kell, annak új formáit. Igen, akár az új formák keresésétől sem szabad visszariadni az értékes és kifejező hagyományaink megbecsülésén túl; szabad nekünk olyan képek, gondolatok, érzések és szimbólumok után keresgélni, amelyek még inkább kifejezik a keresztyén reménység megtartó erejét ebben az időszakban. A keresztyének ugyanis tudják, a reménységet a kapcsolatok tartják ébren: a teremtő, megváltó és jelen levő Istennel való kapcsolatunk, szeretteinkkel és az igehallgató hívekkel való közösségünk.
Ennek az Istenre és egymásra való rátalálásnak legyen segítő eszköze e kiadvány jelen füzete, félelmet eloszlató áldást kérve a szerzők és az olvasók életére az egyházi és naptári év végén, valamint az új év kezdetén.
A szerkesztők