Újabb füzet az igehirdető műhelye számára! Műhelymunka? Nem két látszólag nem összetartozó, sőt néha ellentétesnek tűnő valóságot próbál ez a fogalom ‒ „műhely” ‒ összekapcsolni? Hogyan békéltethető meg egymással az exegéta műhelye és az igehirdető műhelye, a bibliai szövegek történeti és kritikai rekonstrukcióját nagy gonddal szem előtt tartó, pedáns és precíz műhelymunka az igehirdető kreatív szabadságával, alkotókedvével és intuitív irányultságával? Mindkettő olyan szempont, amely a jó prédikációhoz elengedhetetlen! Ugyanakkor egyik attitűd sem mentes a kritikus és gyanakvó értékítéletektől: gyakran halljuk egyfelől, hogy a legalaposabb szövegkritikai elemzés még nem feltétlenül eredményez „ütős” és releváns prédikációt. Másfelől félő, hogy a művészi alkotó szabadságot és kreatív, esztétikai szempontokat szem előtt tartó igehirdetői gyakorlat a teológiai tartalmak kiüresítéséhez, végső soron mélységeket negligáló, lapos hordószónoklathoz vezet… Két szempont, amelyek nem feltétlenül tartoznak össze, holott egymásra utaltságuk nem kérdéses. Az exegézis és a homiletika kapcsolatának krízise korántsem új keletű. Karl Barth szavai ebben a vonatkozásban is újból aktualitást nyernek, amikor az exegéták túl szerény igényein csodálkozik, miszerint a szemantikai és történeti kérdések legprecízebb megválaszolása esetén sem jutnak el a bibliai szövegek teológiailag helyes megértéséhez (ld. Római levél-kommentár, 2. kiadás, előszó). És fordítva, látni kell, hogy hiába keres inspirációt az igehirdetés a retorika, a pszichológia, a szociológia és más tudományok ismereteinél, ha nem kíváncsi arra, mit jelentett a bibliai ige a maga korában, hogyan került megértésre és kifejezésre Isten és ember találkozásának misztériuma, adott korban és helyzetben.
Az Igazság és Élet szakfolyóirat mindig is a kettő közötti vélt vagy valós szakadék áthidalását, az ige megértésének és időszerű tolmácsolásának összehangolását tartotta szem előtt. A felhasználói visszajelzések alapján pedig a gyakorlatban szép példáit látjuk annak, hogy az igetanulmányok segítségével egymásra találhat az igemegértés és az igehirdetés. Remélhetőleg e tekintetben a kiadvány jelenlegi száma ‒ amely az egyházi év rendjéhez igazodva Szentháromság után 19. vasárnaptól, adventen és a karácsonyi ünnepkörön keresztül óesztendő napjáig nyújt előkészítő igetanulmányokat ‒ szintén nem lesz kivétel. De ugyanez az igény – az igemegértéstől az evangélium kommunikálásáig bejárandó út vállalása – jellemzi a kazuális szolgálatokra való készülés rövidebb lélegzetű vázlatait vagy az ifjúsági- és gyerekmunka ihletésére szánt munkaanyagokat. A Kitekintés rovat és a Könyvajánló műfajukat tekintve lehet, hogy kivételnek tűnnek a fenti szempontok tekintetében ‒ mégis, azt kell mondanunk, hogy sem az egyház kormányzása, illetve vezetése, sem pedig a sajátosabb textusok megközelítésének tudományos módszerei nem nélkülözhetik az Isten itt és most aktuális akaratára való rákérdezést, az elmélyült igemegértést és saját korunk kihívásaival való nagyon alapos és módszeres számvetést. Tény ugyanis, hogy az egyház mindenkori krízise – legyen az a tagság, a vezetés vagy a hitvallási-értékrendbeli tájékozódás válsága – végső soron az Ige mélyebb megértésére terel vissza, vagy ennek hiányosságaira figyelmeztet.
Legyen hát ez a kiadványszám is inspiráló, a forrásokra visszavezető és a mai embert, illetve mai egyházi-társadalmi viszonyokat szem előtt tartó munkaanyag, amely képes megtermékenyíteni a „műhely” csendjét, valamint a kijelentésre figyelés meghitt pillanatait. Illesse ezért köszönet a szerzőket, és legyen áldás az olvasón!
Debrecen, 2024 augusztusa
A Szerkesztők