Újságcikk a Reformátusok Lapjába



Egy lelkésztovábbképzés margójára


"Jó pap is holtig tanul..." Tudjuk mi lelkészek, és tudják az emberek is. De mi tényleg tudjuk? Mert ha igen, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy nemcsak a heti sok csendesség és mûhelymunka, hanem a lelkészi körben elvégzett párbeszéd, tapasztalatcsere és a teológiai tanárok még intenzívebb szakmai tudása és jóindulatú kontrollja is része szolgálatunk hatékonyságának.

Mert "mi," abban közösek vagyunk, hogy a munka sok, az idõ pedig kevés. Pillanatok alatt kell okosakat, a legváratlanabb helyzetekben kell használhatókat és nemcsak az örömteli, hanem a tragikus pillanatokban is kell bölcseket mondanunk. Várnak ránk. Figyelnek minket. Kicsik és nagyok lelki kezeikkel keresnek földi kapaszkodókat. Olyanoktól, akiknek mind a fizikai, mind pedig a lelki keze tele van.

Jó volt a berekfürdõi csendben kiüríteni a kezeinket, amikor az "Öngyilkosság-önmegváltás, vagy fölösleges halál?" címû kurzusra eljutottunk. Fazakas Sándor, Hézser Gábor és Kovács Krisztián vezetésével etikai, lelkigondozói, igehirdetõi és statisztikai elõadások és beszélgetések által mi, ott, 19-en egy "igazi" továbbképzésen vettünk részt, ahol letehettük terheinket, és felfrissülve, szabadon indulhattunk nyájainkhoz. Tovább.

Nemcsak az öngyilkosság gyökereit és kiváltó okait láthattuk, hanem a krízisben szenvedõ minden családtag tusája és kapaszkodókeresõ küzdelme is elénk tárult. Kellett hozzá az elõadók professzionális felkészültsége, és a résztvevõ lelkészek megannyi tapasztalata, õszinte kérdése, és kellett mindenkitõl a problémamegoldó javaslat is. Miközben emlékeinkben sorra elevenedtek meg a Lelkészi Hivatalban, a családoknál és a temetéseken történtek, gyermekek, szülõk, kicsik és nagyok sorstragédiái, és az arra válaszul született lelki beszélgetések, aközben kimondtuk, amit kevesen látnak: a lelkész, a "jó pap" hihetetlenül leterhelt. Eközben agresszió árad felé, és ha nem vigyáz, - belõle.

Még mielõtt keveset, vagy sokat gondolnánk magunkról, nekünk kellett kimondani, hogy veszélyeztetett a helyzetünk. Hiszen a krízis válogatás nélkül töri ránk szívünk ajtaját. Ezért szükséges, hogy nekünk is legyen emberünk, aki továbbsegít minket. A kézfogáshoz és a kézadáshoz azonban nemcsak emberre, hanem Istenre is szükség van. Vele pedig tényleg TOVÁBB lehet menni; s bár jó pap is holtig tanul, mégsem a tudás a legfontosabb, hanem az élet. "És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami." (Szerb Antal)

Lovász Krisztián

Lelkésztovábbképzés

Cikkek

Előadások

Belépés|Regisztráció

Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről -
Tovább a cikkre...

Megjelent az Igazság és Élet 2017/4 száma -
Tovább a cikkre...

Gyermekistentiszteleti vázlatok -
Tovább a cikkre...

Megjelent a 2017. évi lelkésztovábbképzõ kurzusainak programfüzete - -
Tovább a cikkre...

Textuárium 2007 - 2014 -
Tovább a cikkre...

A gyülekezetek és intézmények vezetése -
Tovább a cikkre...

Kicsomagolni Isten ajándékát – a „Keresztség éve” Vesztfáliában -
Kovács Krisztián
Tovább a cikkre...

Szabályrendelet a Lelkésztovábbképzés egységes rendjére nézve, a Magyarországi Református Egyházban -
Tovább a cikkre...

Publikus előadások

A lelkészi szolgálat körülményeinek változásai és a lelkésztovábbképzés - Dr. Fazakas Sándor

Egyházi jövőkép vagy jövőképes egyház? Teológiai, egyházszociológiai és gyakorlati szempontok az egyházi jövőkép formálódásához - Dr. Fazakas Sándor

"Egyházunk krízise, mint lehetőség II." - érdeklődéstől-elköteleződésig

Hogyan tovább? - A lelkésztovábbképzés elvi szempontjai és gyakorlati tapasztalatai

Lelkésztovábbképzés - Elvi megfontolások - és Tiszántúli tapasztalatok


"Pasztorális tanácsadás és szervezetfejlesztés" néven új mesterképzési szak indul a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.